Hűsölés a Cuha völgyben 2019.06.29. szombat

            Különböző internetes felületen szép számmal kezdet alakulni a túrára jelentkezés.

Sok volt az érdeklődő is.

20-25-nek is kinézett a jelentkezők alapján a létszám.

De eljött a szombat reggel. És többen nem jöttek el, vagy, lekésték a vonatot. Bpestiek vonata meg késett és nem tudtak elérni, így nem indultak el. Közben kaptam a hírt Veszprémből, hogy késik a bpesti vonat, de a Veszprém – Győr közti bevárja. Ennyi minden szokott történni a túra reggelén.

10-en jöttünk össze. Győrből többen is, Veszprémből, Csepelről, Budapestről is többen, Várpalotáról hárman is

                                                            túra előtti első pillanatok

                                                Végül is klassz kis csapat jött össze

                                        Az apátsági templomot csak betekintgetve néztük meg

                                               ___________________________________

                                                            Végre kint a Cuha völgyben

                                           _______________________________________

                         Elidőztünk Porva-cseszneki vasútállomáson is egy kicsit 

               

Találkozhattunk Máté Texlerrel is, aki sokat tesz a vasútállomásért, a vasutas üdülőért. Nem csak a büfét viszi. Igazi megszállott, akinek SOKAN, SOKAT köszönhetnek!

Máté mesélte a találkozását a nem őshonos, kintről, arborétumok által behozott, kiirthatatlan  és veszélyes kaukázusi medvetalp fűvel. Erre beugrott, hogy a vasútállomás előtti szakaszon már én is találkoztam vele, egy susnyákos részen, de elhessegettem magamtól

                                                     

                            Máté megmutatta a vasutas üdülő épülete körül növő példányokat is.

Páfrány mellett jobbra.

Lásd még a Wikipedia-n a leírását.

Nem győztünk gyönyörködni a Cuha völgyében.

Majd elérkeztek az átkelő helyek a patakon. Szerencsére nem volt magas a vízállás, de még is volt annyi a Cuha patakban, amennyi az élményt megadja.

Nagyszerű csapat jött össze, annyira készek voltak mindig a mókára. Ha mutattam valamit, azon hamar rajta voltak. Az egyik átkelőtől már indultunk is volna tovább, amikor mutattam nekik a lukas fát.

És akkora fotózkodásos program lett belőle sok kacagással, nevetéssel. Mindenki gyerekké vált!

                                                           

                                                              Lukas fa, ott a háttérben

                                                                     és a fotózkodás

A Daichsteni szikláknál megálltunk hosszabb időre. Gondoltam, a többiek is benne lesznek egy kis lábáztatásban. Mégsem. Én élveztem nagyon! 

                                            És Gottliebb Ildi tornájáról se feledkezzünk meg!

Nagyszerű volt a vezetett torna, de a többiek annyira hozzátették magukat, annyira kacagás lett belőle, nagyon élveztük közben a tornát is.

                     Kicsit elnyúlt az idő a Cuha völgyben, így már nem jutott lángosra időnk.

De a nap nagyszerűen sikerült. Majd legközelebb.

                                                     Kis koboldom már otthon érzi magát

Nagyszerű volt a mostani nap!

Most különösen összetartó kis csapat volt a mostani. Face-n a messengere-n Gottliebb Ildi létrehívott egy csoportot a képek megosztására. Öröm volt nézni, hogy „folytatódik tovább” a túra.

További képeim a face-n, a Bakonyi tekergők csoportban.

Bejáró túra Pusztapalota romjához

Amadeus vagyok az Erdők vándora, a Palotai-Bakony őrzője.

Hatalmas nagy területet kaptam ajándékba. Hasonlón, mint ahogyan Zádor várát kapták Sági Gáborék. Hasonlóan.

Pusztapalota csak egy pont, de igen fontos pont számomra ebben a hatalmas nagy területben.

Mindig csodálattal töltött el Zádor várán munkálkodók munkája, ahogyan körültekintően nekifogtak, apránként haladva.

Majd, ahogyan segítők lettek körülötte, aztán baráti, segítő kezek. És a legszebb, hogy még a neten is nőtt a baráti közösség, a face Zádorvár-Pécsely oldalon.

Itt kísérhettem figyelemmel a fejleményeket!

Úttörő koromban jártam egyszer Zádorvárban. Egy éjszakára meg is álltunk, sátrakban aludtunk. Így végképp van kötődésem.

Nekem is van egy váram, melyért aggódom, a Pusztapalota, de egyelőre mást tenni nem tudok érte.

Annyit még, hogy a környék turistaútvonalait tettük rendbe a Bakonyi tekergők túracsoportunkkal. Így végre újra jól követhető a kifestett útvonal, újra van lehetőség körtúrára. Piros sávon, a Vár völgyben ki lehet menni a várromhoz, majd vissza lehet jönni egy másik útvonalon a Vár völgy pereme piros keresztjén.

Piros kereszt útvonalát a semmiből hívtuk újra életre.

Támadt egy gondolatom, hogy megmutatom azoknak, akik a Zádorvár feltámasztásán dolgoznak. Hátha támad valami konkrét ötletük. Mit is lehetne az omladozó Pusztapalotáért tenni?

Zádorvárral ellentétben Pusztapalota másabb annyiban, hogy a magas toronymaradványról omló kövek nagyobb veszélyt rejtenek.

Gyerekkoromban sokáig még zárva volt a felső ablak, ma pusztul az „U” alak. Jelenleg senki sem törődik vele, pedig a közelében sokmilliós pályázatok száguldoztak el! Némely esetben felesleges dolgokra. Láttam, némelyik kivitelezésében benne is voltam.

Sági Gábor, Barcza Norbert és Sóti Ernő ( Zádor vár kapitánya ) jöttek el meghívásomra. Díszvendégünk pedig aki képviselte az Erdei aprónépeket, a kis koboldom volt.

A ködösnek induló reggelt nagyon szép napos idő váltotta fel.

Így nagyszerű időben volt részünk, igazán kiélvezhettük az őszi erdő pompáját.

Gáborral már régóta komentelek a Zádorvár – Pécsely face oldalon, de mindenikűkkel most találkoztam először. Hamar hangot találtunk.

Igyekeztem röviden, tömören, még is sok szóval bemutatni az erdőt, a titkait.

De ők is hamar rátaláltak.

Utunk első célja az a gerinc volt, melyen várárokkal körbevett magaslat van mindenféle kőfalazás nélkül. 

Majd tovább menve a gerincen egy csodálatos sziklakiugróhoz értünk ki. 

Kis fantáziával ez lett volna Bátorkő, melyről okleveles adat 1341-től van? És ezen a gerincen állhatott az a vár, mely a középkorban, a XIII, századtól uralta a környéket majd 100 éven át, míg a mostani (Puszta)Palota ( oklevél 1397-től említi) jogfolytonosan át nem vette ezt a szerepet, hogy tőle ugyanígy jogfolytonosan át vegye a mostani Thury vár Várpalotán.

 (1440-1445 – Újlaki Miklós megépítteti a mostani Várpalotán levő Thury várat)

 Az a gond, hogy a török uralommal elveszlett az emlékezet. A mostani Várpalota és az  akkori Palota keleti határában álló ferences kolostor is odaveszett a török időkben. Itt is és Zircen is, a Ciszterci apátságban, de Veszprémben és Fehérváron is iratok sokaságai veszhettek el. Tán ezekben meglett volna az első, a Bátorkő várának a helye is.

1520-as években még várként említik Bátorkőt Palota mellett és csak 1537-ben említődik pusztavárként. Az is érdekes, hogy sokáig említik Bátorkőt és Palotát az oklevelek, de egyszer sincs olyan, hogy különbséget kellene tenni kettő Palota vár közt.

Már pedig az oklevelek szerint még a mostani Thury vár előtt épült valahol egy vár Palota néven, aztán csak később a Thury vár. Palota nevét először 1397-ben említi oklevél.

Nos elgondolkodtató, amint álltunk a várárokkal körbevett magaslaton. Főleg, hogy nincs is rendesen leírva az, ami meg is van az oklevelek alapján. Wikipediát böngészve kezdtem el kibogozni.

Merjen valaki szólni, hogy nem hiteles!

Majd leereszkedtünk Pusztapalota várromjához, mely akár hol is állhatott Bátorkő, ez nem lehetett. Állítólag az építési jegyei későbbiek. 

Alaposan körbejártuk.

A Vár völgyben, a Várpalotától 6 km-re levő várrom most is grandiózus!

Nem lenne szabad hagyni pusztulni, veszélyes romként omladozni.

Szóval, fantasztikus nap volt!

Többi kép Zádorvár-Pécsely oldalon.

Burok völgy fentről, lentről 2017.10.21.

                      Burok völgyet sokan járják, de fentről csak keveseknek adatik meg látni. 

És akkor a rejtett vízmosásairól, kis Burok völgyről még nem is szóltam!

Burok völgy több, mint maga a völgy!

Szép volt az időjárás és nagyszerű volt a is csapat is.  Túra előtti hónapokban, hetekben több új túratárssal is megismerkedhettem a neten, a Túracsoportunkba jelentkezés kapcsán. Nagyszerű ismertséggé alakultak ki.

Sikerült is közülük kettejükkel találkozni.  

Több felől jöttünk össze most is. Várpalota mellett, Győrből, Siófokról és Veszprémből.

Velünk volt Szabó Judit Manó kutyusa is. Igen nagyszerű színfoltja volt a túránknak.

Rövid eligazítás után neki is indultunk. Végig a Burok völgy déli partvonalán haladtunk. 

Túránkon velünk tartott a kis koboldunk is!

Az erdő teljesen egyféle volt az avaros borítottságával. Ritkán járok ezen a vonalon, oda kellett figyelnem, nehogy letérjünk az útvonalról. Így több helyen is meg kellett állnom és gondolkodnom kellett. Ismerem és szeretem ezt az erdőrészt is, tudtam hol járunk, de nem akartam felesleges kacskaringót. Ha egyedül vagyok, oda se figyelek, hiszen a cél nem maga az út, hanem elveszni az erdőben!

 Volt egy erdős sziklakiugró, kiléptünk oda is. Rejtett hely, mondanám, igazi Erdei lények találkozóhelye! / Tündérkő /

Szép a környezete is, de maga a lelátás a Burokba is csodálatos! 2 rövid kis videót is készítettem a helyről. A képen a lelátás látható a Burok völgybe.

Megnéztünk félbehagyott barlangfeltárást. Ez víznyelőt kiástak, de nem fejezték be, hatalmas gödörként maradt hátra.

Találtunk agancsot, gombát. Megálltunk vadász leseknél. Néztünk pelét is.

Pazar volt kiérni a Fehér sziklákhoz!

Innen nyugati irányba, Királyszállási vége felé végig ellátni a völgy felett! Pazar!

                                                 

                                                 A kis csapatunk a Manó kutyussal

Egy viszonylag fiatalon 57 évesen elhunyt vadász emlékére  állítottak itt egy emlékkövet,  mivel szerette ő is ezt a helyet.

Úgy hallottam, hogy szívbetegség vitte el.

Csodálatos, fantasztikus a kilátás!

 Jól esett elidőzni ezen a kies helyen!

 

Majd elindultunk lassan lefele a mélységbe.

Szerintem élvezte a csapat! 

Lányoknak, ahogyan tudtam, segítettem.

Manó kutyus egyszerűen vette a lapot. Szokásosan ide-oda futkározott, nézte, jön-e a gazdi?

Sikeresen leértünk és elindultunk a mély szurdokban. Szerencsére, a csalánt ki  tudtuk kerülni. És nem volt  komolyabb fakidőléses akadályok, mint egyik éven.

                                            Megnéztünk mindent, gombásztunk is egy kicsit.

 

Judit Manó kutyusa nagyszerű színfolt volt a túrán!

                                                Megnéztük az Ikerbarlangot is a csajokkal. 

                                      És olyan jól esett nézni a völgyben pihenő társaságra.

Ilyenkor, amikor jól érezzük magunkat, nehéz az időt tartani.

Kocsikhoz 18-ra értünk vissza.

Szerintem nagyszerű volt ez a mai nap is!

Fényképek a face-n találhatóak, az oldalamon.

2017.09.16. Bor-kultúra Dörgicse környékén

    Esős volt a péntek, így kétséges volt a másnapi túra. De sikerült a met.hu-n lefigyelnem, hogy szombat hajnalban, reggel eláll az eső. Busszal mentem le. 8 körül Balatonfüreden még szakadt az eső. Most bele gondolva érdekes, mert nem volt nálam esőálló ruha.Biztos lehettem a dolgomban.

Tőle 15 km-re levő Balatonakaliban már egyáltalán nem esett, amint leszálltam a buszról. Igaz, 1 óra múltán elkezdett pötyörészni keveset, aztán végkép elállt. És érdekes, mert sár sem volt, amint kiértem a szabadba. Nagyon szép nap volt, bánhatod, hogy otthon maradtál!

Egy régi álmom teljesülhetett, amint kiülhettem a csodálatos Nivegy völgye fölé, a Szent Balázs templom romja előtt. És igen. Volt Bor-kultúra is!

Érdekes volt körülnézni az eső után, ahogy Balatonakaliban leszálltam. Frissen vizes volt minden, de nem eset!

Akaliban már korábbi években is jártam, meg idén augusztusban is. Dörgicsén csak régebben, úgy két alkalommal lehettem, de az is szívemhez nőtt.

Terveztem, hogy végre újra ellátogathassak a gyönyörű vidékre. Szerencsére, Akaliba  van rendesen busz járat. Veszprém, Várpalota és Székesfehérvár irányába is. Oda és visszafelé is.

Ezért is mertem meghirdetni ide túrát.

Valamikor itt volt a temető. Aztán változtatni kellett a helyén. Emlékül megmaradtak a sírok, a kőkeresztek. Érdekes volt most alaposabban is megnézni.

Felfele menet fantasztikus panorámában lehetett részem

Balaton-felvidéken járva az ember egy varázslatban jár. Önmagában a táj a domborzatával, a szőlőivel, a régi házakkal, utcáikkal… Romjaival és háttérnek néha ott a Balaton is. 

Valamikor a török időkben  határ vidék volt.

Fantasztikus volt az utcákon végig járni. Láttam felújított   régi  házakat is!

Három nevezetes rom van Dörgicsén. Kettőnél jártam.

Alsó Dörgicse, Boldog asszony templom romjánál.  

Nagyszerű látvány, rendezvénynek is nagyszerű hely

Majd jártam a Levendáriumban is!

Azzal, hogy kövekből építkeztek, végkép illeszkednek a templom romhoz. Lehetne egyszerű virágkertészet is. Jól illene az is a templom környezetébe. De a levendulával egy különös légkört sikerült létrehívni. Azt hinné az ember, hogy a hajdani kolostor kertet hívták életre. Sajnos, nem is olyan egyértelmű, hogy valaki ilyen csodálatos tájba, helyszellembe illőt alkosson. Láthatjuk Veszprém sétáló utcája felújításán, mennyire elszúrták. Szürke és sivár lett. Azt kell mondanom, hogy valami féle arány érzék mindenképpen kell. Még ha nem is tudatos. Itt pedig azt láttam, hogy nagyon is tudatos, illetve sugalmazott volt ez a Levendárium létesítés. Egy kegyelem! Ezt éreztem az egész kisugárzásából

Fantasztikus színfoltja lett Dörgicsének, igazán a környezetbe illő! Nagyon régen jártam arra és emlékszem, még csak üres füves rész volt a templom rom körül. Már akkor megfogott Dörgicse környéke. Örömmel újságolom el a túracsoportomnak az élményeimet és mutatom meg a képeket! Köztünk többen is levendula rajongók!

Felső Dörgicsei templom rom

Felemelő lelki élmény!

A rom előtt az evangélikus templom tornya látszik, ne tévesszen meg.

És a falu másik nevezetessége, a Pántlika pincészet!

Szívem számára egy másik fontos hely! Örömmel láttam a felújított pincészetet!

És a megérdemelt pillanat!

Finom Palócos gulyás leves volt kenyérrel és egy pohár bor

És a beszélgetés a kiszolgálóval.

Sajnos, a Balaton partról alig van buszjárat Dörgicsére. Pedig, nyáron, rossz idő esetén jó program lehet egy ilyen kirándulás, körültekintés a falvakba.

Dörgicsét elhagyva, elindultam a Szent Balázs templomromját felkeresni.

 Ott még nem jártam.

Élmény volt megpillantanom!

Megrendít midig, hogy bár rom, köveit széjjelhordták, enyészetté lett, de nem süllyedt feledésbe. Újra él a Szent Balázs temploma, újra tartanak egyházi alkalmakat és néha esküvőket is.

Jól körbe és keresztül jártam.

  

Templom elé kiülve elnézelődtem a tájban.

Régi álmom teljesülhetett, amikor az előttem elterülő Nivegy völgyén végignézhettem!

Majd a szőlő hegyen leereszkedve, néhol egy fürtöt lecsípve lassan leértem az aljba.

Szomorúan láttam elhagyatott szőlőst is.

   Szép volt ez a nap. Kegyelem, hogy el is állt az eső, és, hogy nem volt még sem sár, az eső ellenére. Szép emlékeket adott ez a nap, a táj, a finom bor. A színek és a vidék

 varázsa!
További képeket a Bakonyi tekergők face oldalán találhatsz a blog címére keresve.