Húsvéti gondolatok

    Gyerekkoromban úgy nőttem fel, hogy a Húsvét ünnepén locsolással, hímes tojással ünneplünk.

Mennek a képeslapok, a „ Kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok!” szöveggel, aztán az elengedhetetlen csoki nyuszik, csoki tojások, csibék...

Később, 16 évesen tudtam meg, mit is ünneplünk Húsvétkor.

Ekkor ismerhettem meg a jelentéstartalmukat a „kegyelem” és az „áldott” szavaknak és hogy mit is jelent az „INRI „ szöveg a kereszten. Meg olyan gondolatokkal is itt találkoztam, mint: „hallgató csendben megmártózni…”

Sokat jelentet, hogy az első Húsvétomat Pannonhalmán tölthettem, a bencés szerzetesek lelkigyakorlatán. Itt nem csak a vallásosságon keresztül mélyülhettem el a Húsvét ünnepében, hanem, neves gondolkodók, írók, költők gondolatain keresztül is.

    Ha nem is hiszel Istenben, akkor is hozzátartozik a kulturáltsághoz, hogy valamit is sejts, de legalábbis, tiszteletben tud tartani. Egy adott társadalmi szinttől, de ugyanakkor, bizonyos kortól illő.

Katolikus lévén, most azt mondom, ahogyan nálunk van. Húsvétnak előzményei vannak. Hamvazószerdával kezdődik és a 40 nap folyamán folyamatosan készülődik az Egyház az ünnepre. Beletorkollik a Húsvétba. Húsvét hétfő után folytatódik az ünnepkör, majd a Pünkösd tetőzi be.

Ezekkel nem „untatnék” senkit sem, nem úgy írom, mint aki nem venné figyelembe lelki beállítottságotokat, érdeklődési körötöket.

Egyszerűen szerettem volna mutatni valamit és azzal kívánni

Kegyelemmel teljes Húsvétot!

      Dóm

Hallgat a csend,

benne igazzá válik a szó,

csak a

szívdobbanása hallható.

Az idő jótékony gyógyírként

rád hajol súlyával.

Tested földhöz nyomul,

tehetetlen…

Béke és nyugalom tölt el,

de lelked, mint a sas,

szabadon szárnyal

lét és nem lét határán.

Valami több felé,

mint a múló földi lét!

Hallgat a csend,

benne szabaddá válsz egészen.

Várpalota

2008.02.02.